Amikor hajnalunk elfogy...
(Когда наши зори)
http://www.stihi.ru/2003/12/11-547
Amikor hajnalunk elfogy, es uresse valik, mint kenyersutesnel perec kozepe,
S az utolso szo visszhangja, a meg felfoghato hatarara er,
Nem tudom el lehet-e meg viselni azt a fajdalmat,
Amitol megoszul hirtelen a lelek, ha az ejjel ketfele valasztja szet.
A Nap, ami felkel, ahogy a festoallvany almaban megall az ecset, lenyugszik.
Vajon megpillantalak-e majd attetszo sugaraiban? – vagy folottuk leszel,
Hogy ne tudjad athagni, nekik adott fogadalmadat,
Amikor leereszkedsz – nem lejjebb X kilometernel – a haztetok vonalaig?
S megtanulod majd, ismet erzekelni izeit, szineit ennek a (letezo?) eletnek,
Felsulsz, amikor gondolatban – telefonszamokat tarcsazol (senki sem felel),
Es visszaemlekszel arra, hogy felebredve, azon gyotrodsz, hogy ettol
A hajnaltol kezdve, ebben az eletben nem talalkozik szerelmes szived velem.
Amikor a szemembe nezel, en gondosan bekodolom az emlekezetembe
Minden jellemzo vonasodat, minden hangot, minden gesztust, hogy utana
Ebbol a sajat fajlombol, mozaikonkent, alakod eloallitsam,
Mert akkor ez lesz valoszinuleg az egyetlen dolog szamomra, ami fontos.
2003
Forditotta Gaal Aron http://www.stihi.ru/avtor/arongaal
(Перевод на венгерский - Арон Гаал)