Арон Гаал. Лошади на городской улице

Лайма Дебесюнене
Aronas Gaalas. Arkliai miesto gatveje

Vis bego didmiescio gatve arkliai,
O miesta gaube vakaro migla.
Eiklusis erzilas, kumeles isdidziai
I savo laisve brovesi riscia.

Iskele galvas verzesi pirmyn!
Is kur jie bega, kas juos sustabdys?
Nieks nezinojo. Tik kanopu bildesys
Man gaude aidu neramioj sirdy.

Masinos gatvej garsiai sauke jiems:
„SUSTOKIT!“ „Sustokite!“ – kartojo pastatai.
Bet veltui! Dingo jie tamsoj nakties...
Butis apkarto man nepaprastai.

Is vengru kalbos verte Laima Debesiuniene

Арон Гаал. Лошади на городской улице

По улице бежали лошади,
Весь город окутывали серые сумерки.
Впереди мчался жеребец, сзади кобылы...
В их движениях была сама Свобода!

Вскинули головы, когда помчались вперёд!
Откуда они взялись, куда стремятся?
Никто не знает. Но у меня стало тяжело на душе,
Цоканье копыт отозвалось болью в моем сердце!

Улица, где машины гудели, вскрикнула:
"СТОЙТЕ!" "Стойте!" – отозвались здания.
Напрасно. Они вбежали в Ночь и исчезли...
Моя жизнь словно лишилась ярких красок.

Gaal Aron. Lovak az utcan

Megnyujtott trappban jottek a lovak
A varosra leszallt az alkonyat
Elol a men, utana a kancak
Ugetesuk volt a szabadsag

Fejuket felvetve tortek elore
Hogy hova mentek, hogy honnan jottek
Nem tudta senki, de iszonyuan fajt
Mintha kihagy a sziv, az a dobogas

Az autok jarta utca folkialtott:
„COJDE!” Cojde! – visszhangozta a hazsor
Hiaba, tovatuntek az ejben,
Mi lettunk veluk ismet szegenyebb.