"Посвящаю замечательному русскому поэту Владимиру Лаврову и отличной
поэтессе Зое Лавровой (Кристине Стрелецкой - ЖИЗНЬ)"
Арон Гаал. Будапешт
VLADIMIR LAVROV - GAAL ARON (пер.на венгерский)
Szulamit
(Суламифь)
O en Mozesem, vigyel el innen
Te meg nem faradtal el, hogy megalkosd sajat csodadat?
Adj hitet nekem, told meg turelemmel
A feledes tengeren valo atkeleskor.
Bocsass meg profetam azert, hogy elgyengultem
Ezen a hosszu uton,
Hogy latom, amint ez a pasztorbot
A kezedben atalakul a kigyova
Ami az en konnyeimet ontva
Sugallja, hogy tul keso
En vegigjarom ezt az utat rad b;zva magam
A Mult
Megrogzotten sulyos napjainak
Eszelosen viselt atka alatt
Amit hetretgornyedve eszelosen elviselve cipelek
Hanyszor hullottam terdre az uton?
Ki mondta, hogy mi mindannyian Isten utjat jarjuk
Mi, a tulajdon vagyunk kigyojanak jegyeben rajongunk
A gyuloletes es vaskos butasagok sargolyojat gyurva
A szent szkarabeuszt ekkovunkkent hasznaljuk
Miert felek mindegyre, hogy
A rabszolgat a szivemben megoljem vagy elbocsajtsam
Hogy legyen szabad?
O evrol evre
Feloldodik bennem, ott motoszkal a gondolat
Eleresztem a szurkesegbe, a jelentektelen egyformasagba
Mig fajdalommal taplalva atvergodnek oda a labirintus kijaratahoz
Megsokszorozodva koponyajanak kosaraban, ahol
A lelek figyelme leginkabb a testre iranyul
De az is molyragta
A magany, de nem – a hamis jovendoles
Fuggvenyekent
Egy illuzio kaprazata ingovanyos mocsaraba csalogat
Meg egy kiagyalt elethez…
Bocsass meg profetam, hogy en meg mindig elek es latom,
Ahogy Szulamit leereszkedik a hegyrol megkerulve a viragzo szolotokeket
Terelgeti a gondorszoru kecsket, s ime, mar lefele lepked.
Megtartva erosen, lovaval elvagtat a kertesz mellett,
A folyo mellett, ahol a viz a part menti koveket nyaldossa.
Nem, o azokra ugyet se vetve, mar a hazamba lep.
Mennyire szeretem a testet: edes, gyonged, godrocskeit
Azt a pillantast, ami a lelekbe hatol, de az ajkait eleinte csak azutan:
„Hogy a kovasztalan kenyeret kettobe torve,
S keritve hozza egy palack ujbort
Asztalhoz ultettem a szerelmes - Szulamitot.”
Milyen boldog vagyok, hogy o a vilagon van, s enyem!
Meggyozodtem letezese gondolataban, mivel szuksege van ram!
Boldogsagom Szulamit! Kettonke a mai nap - csak te vagy es en!
Az ejszaka toprengve morzsolja olvasojat, s csak ul
A sarokban, keseru konnyeket hullatva
Hogy atkeljen a tegnapi bagyadt dermedtsegen
S ketelyek kozott.
Tavozz tolem kepmutato arnyek!
Ne takard el ezt a meses es fenyes napot,
Amikor Szulamit megitat engem elragado ajkai mezevel!
En meg csak hunyorgok es hallgatok…
Uram! Halas vagyok, hogy megismerhetem a kedves
Lelegzetenek szabadsagat! Azert, hogy vallamra hajolva
Ily kozel van, es ily draga nekem… Istenem!
Holnap majd hajtja a nyajat es mosolyogva integet tenyerevel.
De ma ovatosan a karomba veszem
Mint nagyon sokra tartott dragasagot. Kut tiszta vizet.
Nem huti le lelkemet a vilagossag – altala hallhatatlan vagyok!
Szulamit! Te hajnalban elmesz majd mellolem,
De visszatersz, tudom! Szivemben dorombol az orom,
Hogy holnap ismet meghallom, ahogy csengettyuzik a kacagasa
O Istenem! – kialtok fel a boldogsagtol, es valaki valaszol…
Forditotta Gaal Aron
Переводил Арон Гаал 26.06.14.
страница венгерского поэта
http://www.stihi.ru/avtor/arongaal
http://www.stihi.ru/2011/10/22/4615 -
русский текст стихотворения