Ïîñëå ìîåé ïîáåäû â Âåíãðèè íà 3-ì ôåñòèâàëå ïîýçèè è íàãðàäû "Íîâûå ïëåÿäû" 2012 (Áóäàïåøò, Âåíãðèÿ) Àðîí Ãààë (áûâøèé ìýð è ïîýò) ïåðåâ¸ë íà âåíãåðñêèé ÷àñòü ìîèõ ñòèõîòâîðåíèé, êîòîðûå âîøëè â êíèãó "Ýòî ëþáîâü" ñ ìîèìè èëëþñòðàöèÿìè, èçäàííóþ â Âåíãðèè â 2012 ãîäó.
PS. Ê ñîæàëåíèþ, íàøà êëàâèàòóðà íå ìîæåò ïåðåäàòü âåíãåðñêèå áóêâû â èõ òî÷íîì ñîîòâåòñòâèè. Ìíîãèå èç ñòèõîâ ÿ ïîçæå ðåäàêòèðîâàëà, ïîýòîìó íåñîîòâåòñòâèå â ïåðåâîäå âûçâàíî èìåííî ìîèìè ïðàâêàìè.
Forditotta Gaal Aron http://www.stihi.ru/avtor/arongaal
(Ïåðåâîä íà âåíãåðñêèé - Àðîí Ãààë)
Senki annyira, mint te...
(Íèêòî, êàê òû)
http://www.stihi.ru/2011/11/03/5124
Senki annyira, mint te, nem lesz kozel hozzam…
Szamukra aligha szolgal mas az erintkezesre, mint a beszed,
Szamukra nem nyilik kulcsra a Szentseges Egi-orszag
Es ok nem vesznek bele a lelek melysegebe se, semmikepp…
Senki annyira, mint te… Szamukra az elet hozza el az almokat,
Szamukra csak az alvas novekszik egyszerre, s az unalom,
S bar minden elvalast es talalkozast szamon tartanak
Eletukben, minden legures teret a bun tolti ki, meg a bor…
Senki annyira, mint te… Lelkuk bonyolultsaga csak szemernyi,
Szamukra a ketseges koroket igy futni kell ismet es ismet,
Szamukra olyan konnyu masnak a szerelmet megnevezni,
S azt at is adni azonnal es konnyeden, ha keznel van epp…
De szamomra mindez mar regota felesleges veled,
Se szo, se alom, se talalkozas, se elvalas nem feltetelez –
Oly sok eve mar, hogy a kezeid, hogy a szemed…
A lelked az – ami bennem el ma is, ami kell nekem a lethez…
2011
Ebben a Varosban
(Â ýòîì Ãîðîäå)
http://www.stihi.ru/2009/04/22/335
Ebben a Varosban a tetok is csak nyognek,
A dontes elol itt mindenki az orokletbe futna…
Neked kialtok! – De most se figyelsz ram,
Evre ev, sohase valtozo Napjat a Mormota is unja.
Hany pentek van ott, ahol het nap van egy heten?
A hataridonaplot, hat oda, felelmeid laba ele vagd!
Ebben a varosban olyan ajto, egyetlen egy sincs,
Ami mogott – hihetnem, hogy – te varsz ram talan…
Ebben a varosban, egyre csak sirnak a falak,
Ahol meg a legfeltettebb hireinket is kifulelik…
Es az arulasok szamat merlegelve, skalakra osztjak,
De a mutato a maximumon is tulleng rendszerint,
Es ami a szivedhez vegul is eler, ahogy odacsapodik –
Az is oly megszokott lassan – egy halalos alt…
Ebben a varosban port hord hatan osszes ablakod is,
S ahova a Nap lebukik, mint ok a tetokrol, az-az aszfalt…
2009
Egy ember, alarcban
(×åëîâåê â ìàñêå)
http://www.stihi.ru/2009/02/11/2507
A szurke
Varosban
Teli
Este
Borult
Az utcara…
Egy ember
Reszegen
Nem talalva
Sehogy sem
A lepest
A sajat
Koraval
Mosolyogva
Trefalt
Es vidaman
Kiegeszitette
A portret
Sajat vonasaival -
Valamilyen
Nevetseges dalocskat
Enekelt
Kacagott
Es verseket…
Olvasott –
Nem latta meg
Senki sem
Az alarca mogott
Ami lenyeges…
Hogy a lelek az
Ami fedel nelkuli –
Kivert
Tepett
Onmagaval
Sem egyezo
Kisiklott- kiesett
A regi kerekvagasbol
Csak a Halal
Van telefonvonala vegen
Es semmi
Senki
Ebben a szurke
Varosban
Nem akarja…
Megtartani
Az elet szamara
Ot…
2009
Dupla vagy semmi jatek – X-elsz vagy maradsz a 0 tartomanyban…
(Êðåñòèêè – Íîëèêè)
http://www.stihi.ru/2009/06/02/5307
Milliok – elnek tetszelegve – az igazsag maszkjanak
Hamis, a hazugsagoktol – halott – installaciojaban.
Teljesen elfaradtam ezektol az al – igazsagoktol,
Amig vegul az elet – utolso allomasara elertem.
Milliok – jateka – a 0 tartomanyban marad, amig
A Halal csontvazakbol duplazva, egyre csak X-elget.
A teljesseg rejtett hianya – munkamania komplexus,
Es elore lathato, hogy ok a sosem gyoztes – vesztesek.
Milliok – merulnek bele naponta, a szuntelen
Informacioaramlas felejuk iranyulo hullamzasaba,
Felorlodve a folyamatos kihivasokban, amik eloidezik
Frusztraltsagukat, amik gyuloletesek a szamomra.
Milliok – leteznek a hatalmas varosokban ugy, hogy
A sotetseg aurajakent veszi korul oket… sajat maganyuk.
Orizz meg engem – akar csak egy telefonvonallal,
Tarts szoval – mert en, nem igazan akarok elni…
2009
Tanits meg engem ujra szeretni ezt az utcat
(Íàó÷è ìåíÿ ñíîâà ëþáèòü ýòó óëèöó)
http://www.stihi.ru/2010/09/27/9134
Tanits meg engem ujra szeretni ezt az utcat,
Ahol most minden egyes lepes, oly nehez,
Ahol az arnyaktol lampaim fenye elhalvanyul,
Es keserusegemre minden haz nevetve nez,
Ahol egy titokzatos szellem sugja a nemlet,
Hol duhos, hol meg csalogato hangjan, mi az ok,
Hogy a vilagon nincsen szamomra hely, s amiert
Valosagnak tunik: a romlas felelose en vagyok.
Itt nyitva all minden ajto es ismeretlen terseg,
Es mint atdofott enek, a huzatnak is hangja kel,
S a folyosok kirakataiban az-az osi berendezes,
Mult szazadi tragediak visszhangjat ismetli meg.
Tanits meg engem, hogy vidam es derus legyek
Meg akkor is, ha eppen eso veri a falakat,
Mintha ejfeli holdnak, ugy fogd meg a kezem,
Es velem keresztul, pont ezen az utcan haladj…
2010
Ne lapozgass engem
(Íå ëèñòàé ìåíÿ)
http://www.stihi.ru/2011/05/13/9624
Elfaradtam… A palyaudvartol –
A mozdony koruli tomegtol, vagonoktol,
Megkeretve es megcsokoltatva
A varos szeretett ajkai kozott,
Es szetaprozodva, ablakaiban egy rajnyi
Osszeolvadt femes arccal,
Amit nem olvasva, egyszeruen
Csak lapozgatnak, akar egy konyv lapjait.
Nem az ujjaitol van – megszamlalhatatlan
Seb es forradas – a lelkemen,
Az irigyseg, a hizelges es bosszu
Robbant fel, a sziv templomaban
Vegkepp, mint akit kiteritettek a vegen,
A napok kijarataban:
Ha azt akarod, hogy a szamodra megmaradjak,
Akkor olvass is, es ne csak lapozgass engem…
2011
Bloff
(Áëåô)
http://www.stihi.ru/2010/12/31/62
Valaki csak kitalalta ezt az Uj Evet,
De emellett meg hutlen is, hiszen itt –
Ez a varos – olyan, mint a verpad,
Amin bloffolnek meg az arnyak is.
Megszoktam, hogy itt mindenki hamis
Es tancol a feneketlen melyseg videken
Es edes hangon falsul igerget, ami akar –
Az almok reggelre – eltunik vegkepp,
Mintha valaki halot dobna ra,
Ami alatt a tetemek meg eldegelnek,
S bar sepru sincs, se vesszokosar hozza,
En ugy szeretnek elrepulni, de vegleg.
Mint egy lathatatlan sapka alatt, ahol se
Tron – se arc nincs, csak maszkok elnek,
S az egyre novo ho-lavinanal is melyebb
Maganyod feher, s nincs szinezve festekkel.
Huzz tust a halottnak, mint gyaszmenetben
Megbocsass, de tolem tavozz! Menj tovabb!!! –
Ebben a varosban halottak mar a lelkek,
Es tul fullaszto ez a kozonseges alnoksag.
Itt konnyen es szepen hazudnak,
Felbontjak a boritekot, a levelet, ki, mit talal…
Itt valamikor mindenki… meghalt egyszer,
… de nem attol, hogy eljott erte a halal…
2010
Megertettem tegnap, hogy kialszanak az egen a csillagok
(ß ïîíÿëà â÷åðà, êàê ãàñíóò â íåáå çâ¸çäû)
http://www.stihi.ru/2002/12/19-624
Megertettem tegnap, hogy kialszanak az egen a csillagok,
Hogy elszaradnak a fuvek,
Hogy megdermednek a folyok,
Hogy milyen sokat jelent az a szo: „keso”,
Ami meregkent, maron eget,
Amitol reszegulten borul a szemhej a szemre,
Amitol a tenyerben visszavonhatatlanul elolvad
A hopelyhek mintazata,
Es megvaltoztathatatlanul,
Ahogy a szerzetes is eltavozik az eletbol,
Akarja vagy sem, elmulik minden,
Amit szerettel.
2002
Palyaudvar...
(Âîêçàë)
http://www.stihi.ru/2011/10/21/9069
Mindig attol felek, hogy egyszer meg, elkesek,
Mintha mar el is kestem volna…
Nyilvanvalo, hogy a vegzeten – kiser igy
Vonatutazaskent, a megoszult allomastol.
Talan erdemeim jegyzetei is azzal gyarapodnak –
Hogy ne lepjek le a sinre a peronrol…
Micsoda szerencse lenne, ha magaval
Vinne az a felvillano arc a vagonbol?
Megcsokolom kiserteties nyomat
Es megrajzolom a verseimmel a kepmasat,
Ugy mintha az Egnek adnam fogadalmamat –
Magam altal – enekelve masrol – a dicsosegnek…
A varoterem most olyan komor,
Nem Evilagi, az elcsigazott lelekben…
Nekem mar regota szomoru ez a palyaudvar,
Ami kezd hasonlova valni egy idegen otthonhoz.
A kezemben egy - kulonos jegy van,
Amin nem lathato, hogy mikorra szol:
Amin nincsen megnevezve az allomas,
Ami sem a napot, sem az idopontot nem mutatja.
Talan varok egy vonatot onnan, a Mas Vilagbol,
Ami nincs rajta a szokott menetrend tabellan,
Ami egyszer majd befut ertem,
Hogy mindorokre megszabaditson a szenvedestol…
2011
Mindnyajunknak
(Íàì âñåì)
http://www.stihi.ru/2001/08/16-290
Mindnyajunknak szukseges neha megpihenni,
Elore atgondolni az orokkevalo szentsegeket,
Megtolteni a lelket a hala gondolataival,
Hogy ismet folytatodik a vegtelen ut.
Elfelejteni a vetkeket, a haragot elhamvasztani,
Visszafogni az onteltseget, lecsillapitani a gogot,
Es az ellenseg szamara kerni a bunbocsanatot,
Megbocsatva egyuttal, sajat ellenfeleinknek is.
Faradt tudatunkba bebocsatani a szeretetet,
Megbanni a bunnel valo egyesulest,
A jovo szamara megmaradni szent felelemben,
Kitarni magunkat az uj megismeresere
Es a reggeli pirkadattal folytatni az utat,
Halaval telve az elkuldott rosszert,
Hogy felulkerekedve a vetkeinken
Megismeteljuk, az isteni lenyeget.
2001
Tea, sutemennyel
(×àé ñ áàðàíêàìè)
http://www.stihi.ru/2007/12/03/1260
A szivben es az ablakokban,
Oly hofeher most a tel,
Osszeszove szeretet a fajdalommal,
Regi emlek tolul elem:
Isten dudol altatodalt:
„Aludj, s szomoru sose legy,
A remeteseg sorsod marad,
Eletedet, ahogy lehet, nyisd fele!”
Vitam vele, persze, hogy nincs,
Hisz egyek vagyunk: o, meg en,
Es meghivom ma este is:
„Terjen be, ha eg a feny!
Egyutt varrjuk ki fenyofankat!
Es beszedunket halkra valtva,
Segit nekem kicsi tuvel,
Minden egyes ezustszallal –
Lelkunket is bestoppolva
A telet igy ujra eljuk, s gyogyulunk!
Szombat este is benezzen –
Teat iszunk sutemennyel, s dalolunk…”
2007
Rogtonzes
(Ýêñïðîìò)
http://www.stihi.ru/2010/03/15/197
A koltonek, aki megreszegulten all a verpad! –
Szinpadan, nincs szuksege zagyva sugasra
Az orokkevalosag szajabol, sokkal inkabb
Azt tanitja, hogy maga az elet, rogtonzes.
O nem a foldi vonatkozasu rendelkezesek
Kezbesitoje, valami helybeli cimre! –
A kitart karral hevero keresztutcakon,
Nyakaban kereszt helyett, a lelek himbalozik
Az Eg altal – kivalasztottan – Azonosito Jellel el,
Minden szava szalloigekent terjed szet a vilagban,
De csak a versek fajdalma, mennydorgesnel is
Hangosabb kialtasainak szuneten, elete alkonyan –
Amikor elhallgat, villamhoz hasonlo pillantasaval,
Mar szavak nelkul is vilagosan adja masok tudtara,
Hogy a kolto is boldog szeretne lenni, hasonloan
Az atlaghoz, akik verset nem irva elnek, hallgatagon…
2010
Kimera*
(Õèìåðà)
http://www.stihi.ru/2011/01/26/10055
A szempillaim lecsukodtak a nyugalomban,
Minden mit szerettem partot er, s eleri hatarat.
Emlekszem egy Fekete ruhas Ember
Csonakjaba ragadta – Testemet – Engem.
Semmihez sem hasonlitott az arca,
Semmilyen szokott ceremoniaval nem kert, -
Csak egy hallgatagon keringo madarraja kisert,
Annak a verseskotetnek – ami a vegrendeletem.
A kod fustjeben feltunt egy – sziget,
Es egyre tovabb – hidacskak es tetok…
Kialtottam Neki, hogy en – meg Elek!
De o, mintha nem akarta volna meghallani,
Hallgatott… Nem tudom, hogy ki – O,
Es hogy hany tavaszom mult el idaig…
A partmelleki kikotok szokasos larmaja,
Alig zavarta meg az evezok csobbanasat.
Milyen kulonos ez a fajta banat
Es azoknak a gondolasoknak az eneke
Es Karneval hercege maga – Februar
Es minden, amit ott lattam – valosagos Kimera,
De en megmaradtam… Es – elve!
A testem, mint Ledobott ruha, olyan volt!
Es tovabb, csak tovabb, az osszes – sziget,
Mindegyre kozelebb a – Vegtelen olelese…
A te Velenced, az orokkevalo.
Az en Itelet Napomon, teljesen elarvulva…
Ki vagy hat te, Fekete ruhas Ember,
Aki ladikodba ragadtad az en Testemet?
2011
*Kimera – A versben remkep, a gorog mitologiaban, tobb kulonbozo
reszbol osszeallo, mas testtel es mas fejjel rendelkezo szornyeteg.
Kicsi tunder
(Ìàëåíüêàÿ ôåÿ)
http://www.stihi.ru/2001/04/23-299
Kicsi kistunder
Alszik a poharam melyen,
En ugyan fel nem ebresztenem –
Azzal, hogy kiontom az ital maradekat,
Az eletben ugyis, annyi a banat,
A hazugsagnak, minden sertes es csalas ma.
Aludj csak, nem tudva meg, ami faj –
Koran felebredek!
De teged hagylak meg almodni tovabb,
Abban a tavoli orszagban,
Hol a Tuzmadar tesz csodat,
Hol a boldog ocean
Szeretettel van tele,
Hol nem visszhangoznak keserusegtol
Sem az eg, sem a hegyek…
Ott sosem lesz fajdalom!
En megorvosolom a sebed,
Es ki nem ontelek ezzel a maradek itallal,
Aludj csak, poharam melyen meg lehet,
Ha tunderkent ott leltel helyet!
2001
Hodolat a lombhullasnak
(Äàíü Ëèñòîïàäó)
http://www.stihi.ru/2011/09/29/5282
Tuzbe hajitva egy csomosajnalkozasodat,
Ami a lombhullasban avarkent langra kap,
A kodosen is talan kedves oszben,
Visszafele sohase nezzel a banatoddal
Anelkul, hogy csatlakoznal az uthoz,
Elenekelt imak sora nelkul is,
Az Eg hivasara, majd az utolso utkozetre
Jo es rossz kozott. Aprankent eltavozunk,
De irjal, hivj fel… majd abbol a tavolbol is,
Hiszen en kozelebb vagyok hozzad, mint te
Onmagadhoz, halalos sebed lett a hangom,
Es a sziv az, aminek sulya igy lehuz.
A belso tukrozodesben az arnyak, az edes
Feledes vallkendojebe csomoznak bele.
Tegy majd te is, ezen az oszi napon ugy,
Hogy eles hangon kikialtod a Banatodat –
Gyujts mecsest a szep sarokban az ikon alatt…
Elfaradva a hiabavalosag terheitol –
Elerkezven napja, a szamadasnak – lombhullaskor,
Mint farol a level, te is hullj, de fel, az eg fele…
2011
Ne engedj engem elhamvadni
(Òû íå ïîçâîëèøü ìíå èñòëåòü)
http://www.stihi.ru/2010/04/07/650
Utolso utamon, amikor koszorukkal
Beboritva alszom majd, fenyogallyak kozott,
Nem behatolva a gondolatba es annak lenyegebe,
Mar nem gondolok bele, hogy ki is vagyok,
Mintha egy hidon mennek keresztul,
Ahol futolag meg elolvasom egy sirkereszt,
A szegek, oly fajo pontjaival felszegezett,
Elegtelen sorait…
De tudom es hiszem, hogy van kiut,
A te, nekem megjeleno, csodad,
Amikor elerkezik hozzam a hangod az esobol,
Hogy orokre magaddal vigyel innen,
Mindazert, amit itt elszenvedtem,
Mindazokert, akiket szerettem itt,
Hogy sohase haljak meg…
A versek varazserejeert…
Megallitva az idot,
Ne engedj elporladni engem,
Hogy folytathassam nekik tovabb a dalom,
Ugyan masfele hangon,
Az en elnyujtott enekemmel,
Az Egi Szfera leheletfinom szivarvanyakent,
Szinte lathatatlanul zaporozva veled, a folyoba,
Ami nincs rajta, az evilagi terkepeken.
2010
Onnek csak ugy tunik
(Âàì òîëüêî êàæåòñÿ)
http://www.stihi.ru/2008/02/18/1268
Onnek csak ugy tunik, hogy kihalt es ures a hazam,
On mindaz, akit en szivbol szerettem valaha is,
Aki nem szeretett es az, aki nem ismerte ezt a szajat,
Velem mar mindorokre eppen, hogy az marad itt,
Onnek csak ugy tunik, hogy kihalt es ures a hazam…
Onnek csak ugy tunik, hogy az eletem felesleges volt,
On mindaz – kinek uzenete tobbet jelentett, mint a gondviseles,
Megis, nem is ismerve mentettek meg mindannyiszor,
Ahanyszor csak a szakadek folott allva meggyotort a ketkedes,
Onnek csak ugy tunik, hogy az eletem felesleges volt…
Onnek csak ugy tunik, hogy a valastol szoknek ki – konnyeim,
On mindaz, akinek dedikaltam szamos versem,
Aki azokat kesobb a tuzbe bevagta, azok az ismeretlen ujjak is
Tobbet adtak nekem – amitol en erosebb lettem,
Onnek csak ugy tunik, hogy a valastol szoknek ki – konnyeim…
Onnek, hogy olyan nagyon hideg ez a mai nap, csak ugy tunik,
On mindaz, akit elfelejteni sohasem leszek kepes,
Egyszer majd mosolyogva, ha ram visszaemlekezik,
En mosolyogva valaszolom majd, hogy – Onert egek,
Onnek, hogy olyan nagyon hideg ez a mai nap, csak ugy tunik…
Onnek csak ugy tunik, hogy az eletben, szerencse nincs,
On mindaz, akit elutasitottam, mikor banatos es maganyos voltam,
De a Csillagvilag Tortenete, Isten altal, mi ember szamara nem leirt –
Segitettek abban, hogy – nyomot hagyjon majd – szavam,
Onnek csak ugy tunik, hogy az eletben, szerencse nincs…
2008
Aldok minden pillanatot
(ß êàæäûé ìèã áëàãîñëîâëþ)
http://www.stihi.ru/2001/05/23-428
Aldok minden pillanatot,
Mindenben ertelmetlen eletemben,
Azert, hogy teged szerettelek,
Azert, hogy te mast szeretsz,
Azert, hogy most velem vagy,
Azert, amiert nem voltal,
Azert, hogy a fejem felett
Megjovendolhetetlen a Menny,
Azert, hogy kepes vagyok almodni meg,
Azert, hogy legvarakat epitek,
Azert, hogy van mit megertenem,
Es a megertes banataert,
Azert, hogy olyan nehez az ut,
Azert, hogy azon faradtan vanszoroghatok,
Azert, hogy mellettem vannak a barataim,
Es azokert az emberekert, akik elarultak,
Azert, hogy egeszseges verem is van meg,
Es a hofeher ruhakert korulottem,
Azert, hogy a szivemben mindaddig,
Amig meg nem halok, el a remenyseg,
Azert, hogy az Isteni Fenseg
Erot adott a szekesegyhazban,
Azert, hogy megelozo, megismetelhetetlen
Es mostani eletem, minden pillanatat aldjam.
2002
Az Ezust-hidon talalkozzon...
(Íàçíà÷ü ìíå âñòðå÷ó íà Ñåðåáðÿíîì Ìîñòó)
http://www.stihi.ru/2010/12/21/8416
Az Ezust-hidon talalkozzon velem!
Hoviharban, egy nappal Uj Ev elott,
Amikor a Strazsa a posztjan mar szendereg
A Vilag kapujaban, ami szent es orok.
Megjelenek majd ott, behavazva, torekenyen,
Es az egbe vivo lepcson folvezetem innen,
Szerelem Orszagba, ahol a Tavasz lany
Titkos varazslattal koszoruz meg minket
Es atadva nekunk az Edenkert Kulcsat
Eldonti, hogy zuhanas lesz buntetesnek melto,
De ket csillag ott kering majd eji utjan,
Es a formajuk egy uj csillagkepet alkot…
Siessen! – Elaludt a Strazsa mar a posztjan,
Mint hallgatag folyoso, arok vezet,
Mig alszanak a Seprun, a csupa osz boszorkak…
Az Ezust–hidon talalkozzon velem!
2010
En messzirol szeretni Ont...
(ß íàó÷èëàñü Âàñ ëþáèòü èçäàëåêà)
http://www.stihi.ru/2008/02/18/1271
En messzirol szeretni Ont, megtanultam,
Varni a ritka talalkozasra oreges turelemmel,
Es a nevet magamban nem kiejteni hiabavaloan,
Es lecsititani folyton megreszketo szivemet.
En messzirol szeretni Ont, megtanultam,
Szemebe nezve nem latni meg a szenvedelyt,
Nem beszelni arrol, (hogyha a karjaiba huzna),
Arrol, hogy mar teljesen a rabnoje lettem en.
En messzirol szeretni Ont, megtanultam,
S azt is, hogy a szemelyes ter behatarolt vegul,
Ami at nem haghato, (de ha szallni tudna),
Es ugy lenne velem, unott mesterkeltseg nelkul…
En messzirol szeretni Ont, megtanultam,
Es nem komplikalom tovabb, ami (ugyis) osszetett,
Elbucsuzni naponta ugy, mintha ezer ev mulva…
Es boldognak lenni, amit csak reszben, nem lehet,
En messzirol szeretni Ont, megtanultam.
2008
Ne adj oda engem masnak...
(Íå îòäàâàé ìåíÿ äðóãèì)
http://www.stihi.ru/2009/05/15/3305
„Minden ut Romaba vezet”
Ne adj oda engem masnak…
Tarts meg magadnak, mint sugarat a feny,
A szerelem nem kivan valaszt –
Hagyd, hogy szeressen, ki nem szeretett meg…
Ne adj oda engem masnak…
En szuletesem ota, csak feled megyek,
Hol minden lepes egy-egy koltemeny,
Ami az ismeretlen Romaba vezet…
Ne adj oda engem masnak…
Vigyel a halalon es uldozesen at,
En megtanultam elni, csak a pillanatnak,
Nem rejtve erzesem szanalmas arcfestek ala…
Ne adj oda engem masnak…
Es az uton jelenitsd majd meg a vegzetem,
S hogy megovjal, vidd el magaddal
Az en filigran szenvedesemet…
Ne adj oda engem masnak…
2009
Magany
(Îäèíî÷åñòâî)
http://www.stihi.ru/2009/06/24/6929
„Veg nelkuli reszeg ejszakak,
Seta, devaj ivassal, nem is egyszer!
Banata, szememben pont ettol talan,
Mintha elkekult falevel kukaca lenne?”
(Sz. Jeszenyin)
Az alma belsejeben, a maghaz korul – ragott jaratban a fereg – Maganya.
A hangom, valami feneketlen melysegben rejtozkodve, teljesen rekedten –
A szavakbol felepitett epiteszeti mestermutol, halalosan elfaradt mara –
Eleve elrendelve abban az otthon nelkul bolyongo koltok reszvetelet.
Az-az elazott torok ujra a keseruseg menten haladva a Nyevszkijen, Litejnovoig,
Elmenekul igy a Mult szellemei elol, a joslasok fekete magiajanak almaba –
Hogy napjat elissza, ezt jelenti az elet? – nekem a kavezacc maradt az asztalon,
Vegigsiklik rajta, a semmit sem bano remenytelenseg lattan, pillantasom Maganya.
2009
Latomas...
(Ïðèâèäåíèå)
http://www.stihi.ru/2001/04/25-145
Szervusz, szervusz Mama!
Hat – megjottel!
Ismet hiabavaloan
Hunytam be a szemem,
Elrejtoztel a remenybe,
Ahogy eltunik minden
Az alvo, zaklatottsag nelkuli
Csendes – csendes almaban,
Hogy ne halljon dallamot,
Ugy mintha lepteket,
Hogy ne lassa a nem foldi
Istenseg kezet,
Hogy a sziv meg nem tudva
A felelmet es a banatot,
Ne szakadjon da-ra-bok-ra
Ismet, ahogy visszatukrozodik
A nagytukorben
Az a kulonos, uj-latomas, ami
Meglatogatta a hazat,
Hogy azutan egesz reggel
Korholja majd magat,
Hogy ebben az arnyekban,
Megint nem ismert meg teged.
1998 november
Romanc...
(Ðîìàíñ)
http://www.stihi.ru/2008/02/11/1271
Az egbolton a fekete magia konyvebe egy ejjel,
Ujjongo csillagokat rajzoltam, az O arcat, gloriaval,
Es habar odaajandekoztam – kulcsat is – a Mennynek,
On fekevesztetten – ram kiabalt – es lehordott engem.
A teli erdoseg makulatlanul feher ho-ruhajara:
„Bocsass meg nekem” – rajzolta az erdei fenyo aga,
S en rogton hazatertem – gyalog, hidegben – igy sokara,
Am addig On – elteazgatott a melegben – valaki massal.
Megvakulva a „hogy volttol”, a szinpadi mufenytol,
Csak Onnek olvasva, olvastam Onrol, vegig az elejetol,
S elteltem – a szerelmi – szenvedellyel, amit megkivant,
De On mast jatszott, masnak – nem nekem – szolt a romanc.
A szurke hatteru, lassan elmulo elet kifeszitett vasznan,
Szavaimmal rajzoltam meg, erzeseim hetszin szivarvanyat,
Onnek megis egy voltam abbol, mit masnak adott – szaznak,
Mig a sajat – dicso hiret hirdette, megenekelve – az en szammal.
2008
A mondat alkonya...
(Ôðàãìåíò Çàêàòà)
http://www.stihi.ru/2009/09/18/7642
En ugy szerettem Ont, ahogy szeretni meg sohase tudtam azelott:
Fekevesztett gyongedseggel, mint parbajhos, ujjaimmal vakmeron
Kesztyut dobva, parbajra hivva, bar a Vilagegyetem erejevel szemben,
S mintha tabortuzben, elegetve pancelomat, szemet vakito tancba kezdtem,
Hangom ugy csengettyuzott, akar a harangjatekok a terek folott,
Feher szarnyu madarkent, mint fiokait feszkeben az – en ugy ovtam Ont
Attol is, hogy gyakori veszedelem kopogjon az ablakan, mint eso ejfeleken,
Mig mennydorog, Illes szekere, ahogy gorog, hogy buneiert hatara megse vegye.
S most, hogy elhagyom az osz preludiumanak szomoru akkordjait,
A viola – lila szinu bibliai egen, legvegul alahamyatlik a mondat is,
S mar nem szamit, hogy csokja lesz elarultatasom vegso pontja, Elmegyek,
Halasan meg azert is, hogy az On Judassaganak, keresztrefeszitettje legyek,
Hadd maradjon igy az On neve mindig makulatlan es hirneve is fenyes!
Hadd egjen az en verseim altal a Dicsoseg, az On sziveben es lelkeben!
Hadd keljen fel, mit kioltott bennem, Napom, majd az On szamara egy hajnalon…
Hadd legyen olyan az a Nap, ami csak ragyog, es amit soha senki mar, ki nem olt…
2009
Hideg van itt...
(Çäåñü õîëîäíî)
http://www.stihi.ru/2011/09/06/9291
Hideg van itt… ami a sokfele falak kozott terjed,
Csondes – szigorusaggal, feheren, egyenletesen, siman…
Es ugy tunik, hogy gyonyorusege kulonosen rabul ejthet,
Felteve, hogy… a sziv hideg – vert szallit, nap nap utan.
Ugy fazom… es a tavasz olyan messze meg,
Osszeszukul a sotet – szorit, mint a gyerek – ruhaja,
Akar csak az egyre novekvo… megudvozult – csend,
Ami megkerdi: „hogy vagy?”… es kesz is ra mar a valasz:
„Hideg van itt…”, de nem bennem van a hiba,
Hogy meg egy cent, maro ital sem, tiszta a kep es vilagos,
Igy – igaz… kepes egy kis meleget… adni ma,
Mint korabban ott, hol falak allnak, senki semmivel sem vadol…
De egyebkent - itt meses… es semmiseg az egesz!
Lehet, hogy alom… es nekem csak maga az almodas minden,
Hogy hideg van… s hogy akivel megoszthatnek
Barmi oromot vagy banatot, az csak egyszeruen nincsen…
2011
Bocsass meg...
(Ïðîùàé...)
http://www.stihi.ru/2003/10/23-887
Lelkendezz…
Ahogy a homalyban feloltoznek a konturok es kinyilik a sotet,
Amint a visszhang csondesen elhal es pajkosan elvesz a hegyek kozott,
Amerre egy madaralak szall del iranyba tartva, ami ketseget tamaszt:
Hogy tudod-e, mi az? Vagy talan neked mar megmutattak mindent?
Ne tudd meg…
Hogy az etel, ha elvesziti az izet, szuksegtelenne valik azon nyomban,
Hogy egyszerubb talalkoznod egyedulallo modon, a Mennyei Kapuorrel,
Mint valahol eppen aktualisan kifele mosolygo, de befele siro szemekkel,
De lehet, hogy varatlanul megtalalod a fel sem tett kerdesre, a valaszt.
Bocsass meg…
Hogy utolso szavaddal kerhesd a Fenseges Halal bocsanatat,
Es csak azt tedd meg, ami szaz ev multan is ugyanannyira elfogadhato,
Behunyt szemekkel, felalomban a regmultba tekintve, ahol a gyonyoruseg
Hallhato is, hiszen semmi sem szamit annak, aki neven nevezve, Feny.
2003
Nem tudom a jarast, abba a varosba…
(ß íå çíàþ äîðîãè â òîò ãîðîä, ãäå òû ìåíÿ èçäàâíà æä¸øü)
http://www.stihi.ru/2011/07/18/7468
Nem tudom a jarast, abba a varosba, ahol lehet, hogy mar regota varsz ram.
Az utirany idegen, de a veletlen, utat talalva, meg osszehozhat a verseimmel.
Itt nem szamit mar a Hold sem, a teton sem tancol, csak az esot hallgatom,
Talan epp a hullamokkal osszeolvadva kering a pillanatnyi szelben, az-az alom.
Fogalmam sincs, hogy meddig tart majd a keringoje, mig en az esot hallgatom,
S hogy lesz-e olyan veletlen, ami verseimmel meghozza majd, azt a talalkozot,
De azt tudom, hogy egyszer megtalalom a titkos varost, ahol regota varsz ram
Es arra, hogy elobukkan majd az-az erzes is, a halal elotti utolso forgoszelben.
2011
Jo kezekbe adlak...
(Îòäàì â õîðîøèå ðóêè)
http://www.stihi.ru/2009/03/22/2180
Se hatalomnak, se kastelynak, se tomor aranynak,
Sem az egyszeru gyuru dicsosegenek,
Sem okornak, sem muzeumoknak, sem papirusz tekercsnek,
Sem egyiptomi halotti maszknak,
Sem ertekes kepnek, sem osnyomtatvanynak, sem kotablaknak,
Sem ritka kovek gyujtemenyenek,
Sem regi relikviaknak, sem hires medaliaknak,
Sem belyegritkasagnak, sem gyujtemenynek,
Sem a penznek, sem a gazdagsagnak… Csak a paros verssoroknak,
A megszuleto, de elfelejtett csendnek…
En jo kezekbe adlak… a Lelek ezustfonalanak
Gombolyagakent.
2009
Szeretlek, azt sem tudva meg...
(Ëþáëþ, åù¸ íå çíàÿ, êòî òû)
http://www.stihi.ru/2010/11/18/8838
Szeretlek, azt sem tudva meg, ki vagy…
En „azert” leszek,
Hogy lelekkel olvassalak, mint kottaimat,
Behunyva szemem,
Szabadon cselekedve veled es mereszen
Enekelni egy szolamban,
Ugy ringatni foldi testedet, mintha retet,
Es atadni az alomban,
Talalkozni naplementekor es virradatban,
Es hallgatni csak csendesen,
Es udvozletemmel a tavasz fedele alatt
Koszonteni az eget…
Megyek hozzad, futok a magasba,
A napokat szamolom,
Szeretni igy, azt sem tudva meg, ki vagy…
Meg nem csalatva fogok.
2010
Csak az, hianyzott...
(ß ñîñêó÷èëàñü...)
http://www.stihi.ru/2009/01/07/4876
Csak az, hianyzott nekem, ami nem volt
Kozottunk… es aligha lesz mar valaha is, hogy:
Lezuhanjanak! – csillagaink! – az egrol – elenk, s mi veluk,
S a barangolasbol – sosem volt utcainkon! – ne legyen eleg nekunk!
Hianyoztak a varosok – amik egyuttletunket! – sohase lattak,
S csokjainkbol is, nem – a kigyozok – hanem a konnyu lepke-abrand.
A rajongas is hianyzott – a titokban tartott! – balvany –
S azok! – a fotok – az asztalon! – amit a fenykeptarto allvany
Oriz - s a meg nem kapott levelek Ontol! – On! – a hangja!
Az erintesei! – amit ugy orzott magaban, hogy uralkodott rajta!
Az erzes hianyzott, ahogy a hofeher – kisparnan – hajam – a hollofekete!
Hullamzik! – az ujjak kozott – utemre! – s a mozdulat, egyutt vele!
A sohajok hianyoztak, az oleles, a nyogdecseles, az elfaradas! –
A – teljes! – vegkimerulesig! – minden egyes ejszakan!
Ugy – hogy szavam – szakadjon! – levegom se legyen eleg!
A kivansag… bar akarnam azt! – ujra is! – hogy folytatodjon meg!
Az ajkamon izlelem a szot! De csak felelemmel nezem!
Hol is van, mit szabad, hogy az illendoseg hatarat at ne lepjem!
Es… kozben egyre csak fulladozom! – a hamis! – maszk alatt, igen!
Hogy Onnel – Mintha nem szeretnem, kozombos legyek es Rideg!
Csak az, hianyzott… nekem, ami nem volt
Kozottunk… es aligha lesz mar valaha is, hogy:
Lezuhanjanak! – csillagaink! – az egrol – elenk, s mi veluk,
S a barangolasbol – sosem volt utcainkon! – ne legyen eleg nekunk!
2009
Ablak...
(Îêíî)
http://www.stihi.ru/2009/01/24/2997
Nem szeretem a befejezett format,
Az organikus tereket,
A hatarozott konturokat, a szigoru normat,
Azt, ami kifogastalan es allando,
A viasz-merev, unalmas – emelyito arcot,
A kozeparanyost – a statisztikai – adatokat,
A kepeken – megdermedt – madarat,
Mindazt, ami vonalas – ami annyira sokoldalu…
Nem szeretem az egyszolamusagot,
A szabvanyos, kesz sablonokat,
Ne aggodjanak, hogy meghal az almom
Nehany bohoctrefat uzo – lelektelen – klon miatt,
En regota kerestem mar Azt…
Es megtalaltam… Nem hiszek a veletlenekben!
Ebben a varosban… van egy Ablak,
Atjaro, a Sajat Valosagomba…
2009
Bennem...
(Âî ìíå 1ì è 58ñì)
http://www.stihi.ru/2009/05/12/5154
En – egy meter…
Otven…
Nyolc…
Centi vagyok…
De tudd meg, hogy en – hiszek magamban – leginkabb!
A Guiness Rekordok konyvebol – a legnagyobb vagyok! – kialtsd!
Tobb vagyok, mint egy elfoglalt varos! –
En maga a varos vagyok! – sot ennel is tobb – az orszag!
Minden szelessegi fok es delkor –
Csak egy rongydarab-csik szamomra az athalado szarazfoldi ut! –
En vagyok minden hullam – Minden tenger – Az osszes ocean! –
Rants hat ala melyseg, megismerni meg nem tudtalak!
En a szuntelenul! – ringato – aramlas vagyok,
Minden erzeki es gondolati energia!
A hajam az – Orokkevalosag –
Kendojevel van bekotve! – nezd! – ot ringatom a karjaimban,
Akar csak az anyam! – Felhokkel tancolo! –
Lany vagyok – az Aprilis maga! – maskepp – ismeretlen – egbolt! – a szferak titka!
Az eg vagyok, en vagyok – a fuggonyos szekesegyhaz – hidd hat – hogy nincs
Olyan merce, amivel megmerhetsz! – Keretet kap bennem az ido!
Bennem van barmilyen hatar! – en – az egyszolamusag vagyok,
Minden hang! – a vade es a madare!
A – zene vagyok! – az epphogy csak hallhato – hangzas!
En – a nap vagyok!
Az – ejszaka vagyok!
A – nappal vagyok!
En vagyok a talalkozas es az elvalas!
Nem csak egy Vilagegyetemet foglalok magamba – ami eggye es – ugyanazza
Osszeolvadva forog – es minden hiabavalo es nem hiabavalo – szinten en vagyok.
Nekem a – Nap – a szivem – tuze a tenyeremben eg – tied – ovd – valaszd – ismerd fel
Szerelem! – az en – ajandekom, az egyetlen egyideju nyalabba osszeallo csillag - Milliard! Hogy megajandekozhassalak TEGED – en, a feny!
Aki ezer gyertya vagyok! – ki nem alvo lang! – az emlekezet maga – vagyok
Mindenkirol, aki csak volt es van – En – vagyok mindaz, aki lesz!
A cseppek is… A szivarvany vagyok! – En a labirintus vagyok, az ajto lehetosegevel!
Bennem van – az osszes hajo,
Az utolso pont vagyok – az orokkevalosag kikotoje – az egyetlen pillanat!
A konyvtar – minden kiadott konyvvel! – es azzal, ami csak lesz majd – valamikor! –
Ember – vagyok!
En – vagyok a mindenseg! – Es ez mind –
Bennem! – van – bennem – egyedul…
Hidd el!
Ebben a feher fenyben
Van a helye, a
Csodanak!
Ugy szeretnem, hogy szalljunk az Oszben
Egyutt veled!!!
… Es szelek – szarnyan…
Vigyel magaddal az uton… - egy meter…
En szazotven…
Nyolc…
Centi, vagyok…
2009
Lombhullas...
(Ëèñòîïàä)
http://www.stihi.ru/2004/10/13-632
Belepek az oszi lombhullasba,
Most van itt a rot hajszalak vandorlasa…
Szeress engem ugy, ahogy kicsi hugat,
Az elviselhetetlent, szereti a batyja.
Amikor majd levelmaglya eg, az egyik nap,
Az utolsoval – hisz bator vagyok – elegek!
Szeress engem ugy, ahogy az arnyadat,
Ahogy a szamara adodo testet szereti az elet…
Es a levelek – tenyeren – ha, mint a sohaj,
Te az alahullasomat is megaldd!
Szeress engem, ahogy az Isten ohajt
Szeretni teremtmenyt ugy, mint a tulajdonat…
Es az ecset, ha elakad az olajfestmenyen –
Az utolso vonast – tied mind – pecsettel zarom…
Ugy szeress engem, ahogy teged szeret,
Aki atkelt mar egyszer a Halalon.
2004
Tancoltasson meg az ablaknal...
(Ïîòàíöóéòå ñî ìíîé íà îêíå)
http://www.stihi.ru/2009/02/09/2747
Jojjon ifju ur, jojjon hat hozzam!
Hadd legyenek feltekenyek a hodolok!
Tancoltasson meg az ablaknal,
A parkany alatt lenne jo!
Adja hat kezet! Es ne nezzen mindig
A masik oldalra at!
Tancoltasson csak! Itt van a Halal megint,
Holloja keringve szall!
Egy hajszalon mulik csak az eletem,
Tancoltasson, csak ugy-ahogy,
S ha vegzetem, ugy orultsegekre ingerel,
Es most van eppen telehold!
Szamomra nincs mar ut vissza innen!
S On nelkul – sotlan – a tenger is!
Tancoltasson a kapuban, hiszen
On teljesen ismeretlen itt!
Vajon mit keszit nekunk az eg? –
Igen, oly nagyon kulonbozik tolem On,
En ma – tapasztalt – Rokakent
Elcsavarom a fejet, ha jon!
Siessen hat! Hisz hamarosan elegek,
A tudatalattiban ott a maglya!
Tancoltasson meg meg, ha itt a vege,
A Vilagegyetem hatara!
Nem alom vagyok! Lazalmaban ne keressen!
Ertelmetlen, ha valaki almodik!
Varom Ont! Tancoltasson meg engem!
A parkany alatt ma, itt…
2009
Madar...
(Ïòèöà)
http://www.stihi.ru/2008/04/14/1534
Aranymalinkokent repultem be a kertedbe,
Nem talalkoztal hasonloval meg eletedben soha,
Sem keresztulszurt, mely tekintetemmel,
Es dalommal sem, amiben nincsen hibas kota.
Ideszalltam rovid idore, eppen hogy – csak epp,
Hogy elenekeljem, milyen is az a tavoli videk,
Ahova odalatogattam valaha, valamiert,
Ahova te is eljutsz majd egyszer, a maga idejen.
Oda, ahol nincs ido es orokos a napfeny,
Hol a kapunal ket arany-feher szarnyu Strazsa all,
S ahany evet valaha – ezen a sargolyon – leeltel,
Amit szereztel – a foldon – semmiseg lesz csupan.
Emlekezz ra jol, mert nem ter vissza ismet:
Minden mennybe vivo letrafok, olyan torekeny!
Ott megvizsgaljak majd a lelket szerelmeert,
Merlegelik gondolatat, tettet, hogy mi, mit er meg.
Elibed hat, ime engem kuldtek, hogy megkerjelek,
Hogyha hozzad is eljut az Egi Strazsak szavakent:
Bocsasd be hazadba az istennot – hisz o a Szerelem,
Aki megerkezik hozzad is valamikor, valamikepp.
2008
En, szeretem Ont...
(ß ëþáëþ Âàñ, êàê ëþáÿò)
http://www.stihi.ru/2009/01/25/3528
Hallgatagon, mint a Bolcsek es a hegylakok,
Kenyermorzsakkal en mar be nem erem,
En ugy szeretem Ont, ahogy szeretik a… Napot,
En ugy szeretem Ont, ahogy szeretnek az Egben.
On a csodak fenyebol jott, az egyetlenegynek!
On gyonyoru, mint a szekesegyhaz boltive!
En ugy szeretem Ont, ahogy a gyerekek szeretnek,
En ugy szeretem Ont, ahogy anyank… szeret minket.
A feltekenyseg szivem tonkre nem teszi –
En ugy szeretem Ont, mint mas az… Istenet,
En ugy szeretem Ont, ahogy az ember szereti,
Ha a merfoldes ut vegre, veget er…
2009
;
Gyengedseg...
(Íåæíîñòü)
http://www.stihi.ru/2002/07/25-247
Gyengedseg –
Ami eltavolodik a szembol
Ringatas –
Ami kisiklik a kezbol
Visszhang –
A keseru gyotrelemtol
Elakado mondat
A szivben
Olvad…
Szaj – a szajhoz
Ruha –
Suhogassal – csak el! –
Csillagok –
Az egbol – a kottafejekhez
Napom –
Legy nekem
A homalyos ejben is –
Itt es most!
Egyszeruen
Tortent, csak ugy, hirtelen:
A gyengedseg –
Eltavolodott a szembol
A ringatas –
Kisiklott a kezbol…
2002
Voros kandur...
(Ðûæèé êîò)
http://www.stihi.ru/2008/04/10/1241
Jatssz! – a kottabol, de hangjegyek nelkul –
Jatssz! – szabalyosan, hol szabaly nem maradt –
Te – az en szeretett voros kandurom,
Te – igaz vagy, magad.
Jatssz! – lopva, farkadat csovalva meg –
Jatssz! – behunyva ismet a szemed –
Jatssz! – amig meg en is „azert”
Megengedem.
Jatssz! – a Lelek hurjain –
Jatssz! – lelkesen! – jatszva Lelkemen, igen,
Amig a Lelek meg – el maga is –
Siess!
2008
Mantra...
(Ìàíòðà)
http://www.stihi.ru/2009/01/23/2555
Az ENYEM – Konyorgok! – Keseruen! –
Mantra – reggeltol! – egeszen! – masnap estig!
Uj! – elet! – kezdodik el majd! – ejfeltol! –
Titokba! – zarva – csillagpalastban! Megkoronazva!
A szivben! – mint tizes a cel kozepen! – libaborosen! – es
Mohon! – s vegtelen gyongeden! TE KELLESZ NEKEM!!!
Fenseges! – kardodat kirantom! – a huvelyebol! –
Es a padlora! – dobom! – En – magam fegyverezlek le!!!
Te nem szuno! – szivdobogas!
Igenis! – megszabadit! – a vegzetes! – jovendoles!
Ha Pontjaival! – a Napsutesben! – valahol – osszefonodsz!
Szornyen! Esztelenul! Szenvedelyesen! Akarom!
A Valosagat es Almat! – a Kiralynak es a Lanynak! –
A megismerhetetlen! – Labirintusban! – bolyongva!
CSAK AZ ENYEM VAGY!!! – Hirtelen! – Nem aprozva el! –
Olellek! – Csokollak! – A – Csillagvilagban! –
Te – varva vart! – aramutes! – atadom magam!
Az ezer voltban! – hogy feloldodjon! – a feszultseg!
Hisz Te – az en – alkotasom! – Kepem! – Elkepzelesem vagy! –
Gondolataim! – eletmuvem! – minden a fantaziambol!
2009
*Mantra – A hinduizmus es a buddhizmus gyakorlatabol eredo magikus formula,
eredeti ertelmeben bizonyos hangok, szotagok, szavak, rovid mondatok ismetel-
getese, ami, hivoi szerint, spiritualis valtozast mozdit elo.
Napsugarak...
(Ëó÷èêè Ñîëíöà)
http://www.stihi.ru/2011/09/27/7800
A leveleid – Napsugarak,
Oly tavollevok az Oszben,
Sorsom konyve folott sirva…
Eltancolva az utolso tangot,
Eltevelyedtem a homalyban,
Ahol lehet, hogy a kisertetek
Enekelnek edesen, oly edesen,
Hogy elaltassak ebersegemet…
De amig te irsz, en felebredek…
Hagyd hat meg az oromomet –
Hogy halhassam a hangodat,
Ami minden hataron athalad,
Leveleidben – Napsugarak,
S lam, langra kapnak tolem ezek
A kisertetek.
2011
A szakadek folott, a rozsban
(Íàä ïðîïàñòüþ âî ðæè)
http://www.stihi.ru/2008/02/22/1947
„Nem olvasva jeleimet
Aludj kedves kulonbozoseg!”
(M. Cvetajeva)
Tarts!
Tarts meg!
Az eletnek!
Erosebben!!!
A hangom ugy szakad fel, mint – a darvak kialtasa –
A rajbol – kivalva – annal a bezart
Ajtonal, ugy all – mintha – lehorgasztana fejet
Valaszodra varva… - Tarts meg meg! – Csak egy tanacs:
Hogy – bar fel nem ismerve – szerelmi jelem! - S be nem fogadva –
Mely – lelkemet! – Hazudj is akar, ha kell!
Hisz sosem – simogatta meg kezed – mar deresedo fejem!
Az utca kovere ledobva – ott hevert – nem vetted fel megsem – az en –
Keresztemet! – s Magadekent – nem turted meg soha!
Es sohasem tortent meg! – velem – hogy meghodolt volna – nekem
Buszkeseged – mint az Everest – a korkulonbseg volt oka – hogy Tavaszom
Mostoha alma – megvalosithatatlanul – a semmibe vesz – de, a
Kikenyszerittet szo – az ejfeli Muzsa – szajabol kiragadva
Mar enyem – s e teny, hogy legyozz – nem engedi,
Vegso – Tromfom – a Szerelem maga!
Szovetsegunk – hogy letre sem jott! – az egyenetlenul
Kovezett uton! – a Klastromba vezess – ahol Isten – mint a Menny
Kek kendoje – a nyakamban – bar tomjennel korullengedez,
De az elet – sohaja – megsem lehet…
Tarts! – hogy ne hulljak labaid ele –
A – ruhamnal – fogva tarts – ami az Arami lelkuletevel van tele,
S bar koldusszegeny vagyok – s ures a zsebem – kolcsonozd nekem
Szerelmedet!
Ne hibaimat kerd – az artatlansag – keretein belul szamon,
Tarts meg!
Hiszen a szivem tagas ter – mint olyan fold – ami az eggel hataros!
Tarts meg ifju ur! Tarts vissza majd a…
Masvilag – a Titkok Kapuinak strazsaitol – eltorzul az arcuk,
Sapadt arcomon – meglatva – buneim nyomat! –
Es szo szerint! – A Fensegestol! – egyszeruen elzavarnak – menj tovabb!
Elutasit – ma meg az eg is – Allj meg!
Tarts meg meg itt! – Tarts meg!!! – mig tart az Ej –
Mielott – masvalakihez – tolem –
Elmesz…
2008
Te minden vagy, ami van...
(Òû - âñ¸, ÷òî åñòü)
http://www.stihi.ru/2003/07/15-316
Te minden vagy, ami van… ami elni kesztet,
S arra, hogy menjek elore, akar tuzon –vizen at is,
Akar hegyeket elhordva higgyek, szeresselek teged,
S ne csuggedjek el, ha zord ido karhoztat vagy barmi.
Te minden vagy, ami van… Kerlek, arra is nevess,
Aki eleteben meg nem talalkozott, azzal a nem hamis
Erzessel, amitol minden egybol fenyesebb lesz,
Amitol irigylesre melto lesz meg a banat is.
Te minden vagy, ami van… Lelkem vendegsegeben
Minden szobam – Tied. Mikor ajtomon kopogtatsz,
Kiszolok: „Foglalt” – De bizz bennem, tied!
El ne siess…
Te minden vagy, ami van… Es ha megis elmesz,
Nem fontos, milyen okbol, hova, miert – miert nem,
En a legszentebb helyen, a szivemben orizlek tovabb
Teged.
2003
Amikor hajnalunk elfogy...
(Êîãäà íàøè çîðè)
http://www.stihi.ru/2003/12/11-547
Amikor hajnalunk elfogy, es uresse valik, mint kenyersutesnel perec kozepe,
S az utolso szo visszhangja, a meg felfoghato hatarara er,
Nem tudom el lehet-e meg viselni azt a fajdalmat,
Amitol megoszul hirtelen a lelek, ha az ejjel ketfele valasztja szet.
A Nap, ami felkel, ahogy a festoallvany almaban megall az ecset, lenyugszik.
Vajon megpillantalak-e majd attetszo sugaraiban? – vagy folottuk leszel,
Hogy ne tudjad athagni, nekik adott fogadalmadat,
Amikor leereszkedsz – nem lejjebb X kilometernel – a haztetok vonalaig?
S megtanulod majd, ismet erzekelni izeit, szineit ennek a (letezo?) eletnek,
Felsulsz, amikor gondolatban – telefonszamokat tarcsazol (senki sem felel),
Es visszaemlekszel arra, hogy felebredve, azon gyotrodsz, hogy ettol
A hajnaltol kezdve, ebben az eletben nem talalkozik szerelmes szived velem.
Amikor a szemembe nezel, en gondosan bekodolom az emlekezetembe
Minden jellemzo vonasodat, minden hangot, minden gesztust, hogy utana
Ebbol a sajat fajlombol, mozaikonkent, alakod eloallitsam,
Mert akkor ez lesz valoszinuleg az egyetlen dolog szamomra, ami fontos.
2003
Mi is a Boldogsag?
(×òî òàêîå Ñ÷àñòüå?)
http://www.stihi.ru/2007/12/24/1156
Hangtalan sorokat leirni,
Ovatosan kopogtatni az egen,
Es nem kapni valaszt, hiszen meg nem jott el idod…
De mindez keves indok meg az erveimhez,
Tudod a boldogsag – egy lehetoseg,
Annak a tudata, hogy a szerelmed letezik valahol…
Kretaval az aszfaltra rajzolni, mint egy gyerek,
Onmagad maradni mindvegig es… tovabb is,
Es veled – neha – egyutt lenni…
Csak azt szerettem volna mondani, hogy:
Tudod, a boldogsag az, amirol nem kell beszelni,
Ami a hallgatasban is az…
Szeretni… Amde a szerelem – Feltetlen keres es
Kinyilatkoztatas nelkul az, amitol akkor, ha birtokolod,
El is egsz talan? Szerelmem, figyelsz ram egyaltalan?
Tudod a boldogsag egy lehetoseg
Arra, hogy levegohoz juss, mert szeretsz,
Es elj, hiszen – levegohoz jutsz…
Nem kerni az ellensegeid fejere buntetest es
Mezitlab lepni a fure s a tocsakba, mint annakidejen,
Csak erteni, hogy – a lelek orok es nem birtokolhato…
Tudod a boldogsag – amikor raeszmelsz
Arra, hogy megis csak szukseg van rad
A hatalmas Vilagegyetemben…
Maradektalanul es „ha” nelkul adni magadat
Oda masnak, hiszen van miert adni – ilyen egyszeru!
Es a masikban fellobbantani a langot s elegni benne…
Tudod, en verseket irok es dalokat is szerzek,
De a boldogsag az – amikor nyomot
Tudsz hagyni magad utan, valaki masban…
Elhinni, hogy az elet – az maga, a csoda,
Isten teremto alkotasa, olyan egyszeri
Ajandek, amit sokfelol kapsz meg…
Tudod nem erdemes azon gondolkodni
Mi lesz, hisz a boldogsag maga a kepesseg
Arra, hogy minden pillanatert, halas legyel…
2007
A Ruha...
(Ïëàòüå)
http://www.stihi.ru/2009/07/16/5735
Testem minden izeben – porcikajaban – vartalak – a jelekben.
A kutmely Emlekek fekete vizetol szinte fuldokoltam,
S naponta lenyeltem egy marek eretlen szeder keseru zoldjet –
Hatha behatolna! –
Megis,
Csak eppen hogy! –
Az ures
Lelekbe –
A nap…
Megallas nelkul – repultem hozzad – es mindentol fuggetlenul – mosolyogva.
Nem rogtonoztem szokas szerint – a fukar kottabol semmilyen mas szolamot,
S most az oszi juharfa levelei a szelben ujra es ujra megborzongva, de nem felve,
Halva hullnak
Ala,
Befoltozva godreit,
Mintha fekelyes
Foltjai lennenek,
Az aszfaltnak.
Az ujholdkor ujjaszuleto honap, mint bikaszarvforma, lebeg Mekka – egen.
Asztrologiai terkep csalogat a profetakhoz, akik a bolygo lelkek orei…
De azon a Ruhan, en mondom – atok ul! – ki akartam dobni… ne mossam orokke! –
A te
Juniusi
Ujjnyomaidnak,
Minden egyes
Foltjat.
2009
Tukor...
(Çåðêàëî)
http://www.stihi.ru/2010/02/20/123
En az On gyongesege vagyok, a napok eredmenyekepp
Zsonglorkodom a szavakkal, ott a kupola alatt,
A vekony sorsfonalon a babszinhazban,
Ahol az On ereje – az en gyengesegemben el,
Ahol az On szavai az en hangomban rejlenek,
Ami szetrobbantja a csendet, ahogy az arena orjong.
Szamukra ismeretlen, de nyitott a valosag velem,
Hogy mi most es – mindorokke! – meg se halunk…
En az On tukre vagyok, Onnek adott a Teremtom,
De On igy akarja becsapni es osszetorni ot,
Es hibat abban, majd egyik nezo se lel,
Amit kove meredt arcom magaba rejt…
2010
Kereszt nelkul...
(Áåç êðåñòà)
http://www.stihi.ru/2010/07/21/7208
Az ajto nyitva all, ne siessen.
Eltevedve a tunderek vilagaban
Meglathatja, amint a nyakamban hordott
Kicsiny kereszt nelkul megerkezem…
Eretnek mondat nevetseges klisekbol,
Rejtse uti – alom-ladaja legmelyere el! –
Ha Isten nem el ott a Lelekben valahol,
A kereszt intimitasa testen, aligha menti meg.
Ne ijesszen meg engem, akar egy Gyerek,
Keseru sorsaval a lotolvajnak! –
En azert jottem, hogy meghalljam a Csendet,
Nekem Ontol semmi sem kell…
Ajandekozzon meg sajat utammal,
Piedesztaljaval a dicso halalnak! –
Nevetnivalo, ahogy bezarul a kor –
Szamomra egyszerre ennyi, eleg volt…
Szivja magaba hat melyen a Csendet,
Onnek valamikor majd betudjak ezt –
Isten kiskonyveben fel lesz jegyezve,
S felvillan akkor, mint a Nap Sugara.
2010
A templom...
(Õðàì)
http://www.stihi.ru/2009/04/29/1779
Az ajtoban papucsomat levetve, meztelen labbal…
Beleptem az On ismeretlen templomaba,
Ahol a gyertyak folott leany-pillangok szalltak,
Es keringot tancolva rebegtek Onnek, szep imakat.
Ott a kivancsiskodo lelek korbe olelt…
Versekbol epitettem hozza hidat:
„On feloldja majd az atok alol, ugy lehet –
Azt ki a szerelem orhelyen posztol untalan!
Reszekent a megszentelt titoknak –
Szivemben szomjtol egve Amor duhong!
Eljottem Onhoz, hogy sorsomrol gyonjak,
Az ismeretlenbe, melynek hatara On!”
Es meghajolva, mint, aki ikonograf elott all,
Elsuttogtam a leleknek alig hallhatoan:
„En voltam az On eleteben a szerelmi szal,
Vegul is az, akiert On szerelemre lobbant!”
De On korul a leany-lepkek is, amik keringenek, eppen
Eltakarva kavargasukkal a mennyei fenyt…
S On csendesen szolt: „Vegye fel a papucsat, kerem,
Mar reg nincs meg, amit itt bennem, templomanak velt…”
2009
Krisztus Feltamadt!
(Õðèñòîñ Âîñêðåñ)
http://www.stihi.ru/2009/04/19/2672
Pillantasa szerelmes, idonkent szinte esztelen.
A lakcime – ez az Orszag, ami Csodalatos…
Kar, hogy Isten meghalt, mondta nekem…
A valaszom gyors volt: Krisztus Feltamadott!
Soha nem ternek vissza a – jelek,
Lehet, hogy valamennyi van, de nem ertelmezheto!
Es folytatta tovabb nekem: a Remeny elveszett…
A valaszom gyors volt: a Remeny, ami van, eppen O!
Megjelolve a sors altal, az utad oda van,
S mint, kit hideg lel, a keze hirtelen lett reszketo,
S vacogta tovabb: a Szerelem – nehany pillanat.
A valaszom gyors volt: O – orok!
S igy fejezte be, a Hit csak – visszafog…
A valaszom gyors volt – a Hit – az Utad!
Valamikor o is mas volt, fiatalos…
En vissza akartam terelni hozzad, Uram…
2009
Ez a Szerelem!
(Ýòî - Ëþáîâü!)
http://www.stihi.ru/2009/02/24/2274
Hogyha bekoszon, ne feljen tole! –
Ez a – Szerelem! – Hallja!
En a lelkemet – kitartam! Onnek!
Folt hatan, folt! Folttal, folt varrva!
Valahol napfennyel osszefonodva
Egy falfestmenyen On felbukkant,
S en almos sms versekkel gyorsan!
Irtam Onnek – ejfelkor! – ujra s ujra!
Az elso charterjarattal repulok reggel! –
Szivem! – hajszaler-iniciale! – cernaszalon!
One vagyok, nem kell javasolnia bartert
Az en ollomnak – hisz Onnel van a valto!
Szoval! – el ne szalassza a dicseretem! –
Mintha gyongyok lelohelyet talalna! –
En varazslatot hoztam Onnek! –
Negysoros verssel – erkezem, ha var ram!
Nem akarok vegleges lenni itt sem! –
Valamiert – Onnek igernek – nem masnak!
A keziratokban nem valogat Isten,
Sorsomat irja, sajat kiadasban…
2009
Ha…
(Åñëè)
http://www.stihi.ru/2001/09/05-157
Ha en megallok veled a – folott…
Ha kijovok majd veled a(b) – bol…
Lelkemben kertek viragjaiba oltozom,
S a test mar lefele torekedni nem fog.
Ha elmegyek veled – moge… - ert…
Ha allok majd veled – kivul… - ott…
A szemem, akar lehet vidam is meg,
Es te nem lathatsz bennem banatot.
Ha minket kidobnak hirtelen – ellenere…
Ha aztan veled egeszen – ig… - leeljuk,
Orulni fognak akkor a versek is vegre,
Megtelik hazam is boldogsaggal vegul,
Ha…
2001
Hiabavalo...
(Íàïðàñíî)
http://www.stihi.ru/2008/05/07/1584
Hiaba…
Sirni vagy nem sirni? –
Mindannyian az uressegben vagyunk:
Mas azoknak az arca,
Masok azok a varosok,
Es a konyvek lapjai –
Nem rolunk szolnak,
Egy masik –
Hegedusrol.
Hiaba…
Az ajtoban vagy az ablakban? –
Mindannyian az uressegben vagyunk:
Masok – idegen – keze,
Mas pillantasok,
Talalkozasok es elvalasok –
Nem miattunk,
Es megsem
Veled.
Hiaba…
A Nap vagy a ho? –
Mindannyian az uressegben vagyunk:
Mas keresztezodesek
Mas utakon –
Isteni versztak:
Az en vesztesegem –
Aze – aki
Ov.
2008
Alarc nelkul...
(Áåç ìàñêè)
http://www.stihi.ru/2010/02/16/8085
En ugy szerettem Ont, ahogy sohasem szerettek,
Ugy repultem, hogy alig erintettem meg topankammal
A napos kockakovet az utcan, ahol emberek bolyongtak,
Szanalmas alarcaikban kiralynak kepzelve magukat.
Egy idegen hazban, alamerulve szokasaiban, elszenderult,
Mig fel nem ebresztette a korai madarak kialtozasa,
Hogy inaba szalljon a batorsaga, hogy megerintem s verpadra
Viszik azok, akik tudjak, hogy az elet nekunk csak – alom,
A lelek olelese – mar legeloszor is ugy, mint legutoljara! –
Feltem, hogy eltunik elolem, akar az elfogyo kisertet! –
Meglatva, hogy az a szoba teljesen – ures,
Amikor varatlanul szembesulok a vagyott latomassal.
Visszavonhatatlanul belefeledkezett a szemembe, ugy tunt,
Soha vertes alakulat meg ennyire nem siette el a dolgot,
Szinte sebbel-lobbal vegezve azt, de amikor elbucsuztam,
Ugyanazok a vertes katonak felsohajtottak es megalltak,
Es megdordultek a kastely nehez vaskapui mind.
Egy lefejezett arnyek – rahajolva a sikra,
Csak a levegobe kapaszkodom, mig az ablakokban megcsillan
Az a szamtalan arc, arannyal, marvannyal boritva, s viasszal
Mindazok, akik az On utjan ott voltak – es nem voltak szepek,
Amikor se puderrel, se festekkel, se pomadeval, se rizsporral
Nem kendoztek magukat, es egyszer-csak levettek az alarcukat…
En ugy szerettem Ont, ahogy sohasem szerettek…
2010
Keringo egyedul, onmagammal...
(Âàëüñ ñ Îäèíî÷åñòâîì)
http://www.stihi.ru/2009/08/21/4024
Kihunyt bennem is a mufeny! – Nincs villanyaram!
Gyertyak… Almatlansag… keringo egyedul, onmagammal…
Adja kolcson a konnyeit valaki! – Kifizetem!
Ugy faj! De a siras is abbamarad hirtelen!
Emelygek a szinlelestol – a lelektelen arulas undorit!
Pedig a lelkem is kiteszem erte! - hogy levezessem a kinjaim!
Csalancsipesnyi fajdalom! - ne sajnald magad! – tepd ki!
Bar lennek szelid – alazatos – engedelmes a vegtelensegig!
Bar lehetnek Isten hazacskajanak hiujaban hegyi gerle,
Hogy atadhatnam minden kinyilatkoztatasat – es joslatat!
Keringo egyedul, onmagammal… Gyertyak… Almatlansag…
Gyertyak… Almatlansag… Keringo egyedul, onmagammal…
2009
A hazugsagok ellenere...
(Ñîëãè)
http://www.stihi.ru/2009/01/24/5161
Minden szent megdermedt a Paradicsomban,
A papiron a penna is vegleg megallt –
Valamilyen videk kornyekere ertem,
Amitol csak egy lepes lehet mar a hatar…
Segits nekem – ujra, te magad orizz meg
Masnak… hogy egymast viszontlassuk, ne azert,
Mert megigertuk – lesz gyonged – talalka
Az uton – tobb mint adodik – mar-mar szenvedes.
Ugy tarts ujjaid kozt, mint a let vekony fonalat,
Hogy a levego buborek-gyerekek,
Amikor a bekes virradatot tukrozik majd at meg at,
Onmaguktol konnyen, el ne engedjenek.
Az ikonoknal szamomra konyoruletet remelj,
Akkor is, ha erejukben nem hiszel,
Nagyon siess, hogy toluk kulcsokat kerj
A lepecsetelt titkok kapuihoz, mindegyikhez.
Ne engedd, hogy megismeteljek rossz sorsokat,
Orokke ne orlodjon az, aki ott leszek,
Fektessetek ezert, egy nyitott koporsoba,
Hogy az Isten legyen velem, elegedett.
Ne engedj el engem – a nemletbe anelkul, hogy
Ne josolj szerelmet – a Viz-keresztsegben,
Hogy hazugsagaim ellenere – udvozuljek –
S hogy toled elbucsuzhassak, bekeben!
2009
Kepkeret, arckep nelkul...
(Ðàìêà áåç Ïîðòðåòà)
http://www.stihi.ru/2010/05/04/8422
Akar a szolokacsok, ugy fonodik ram a banat,
Nincs megrajzolva egy portre, holott ramaja kesz.
Zelnice meggy illatu az este… viharos,
Bolyongok, mintha az osi kastely kisertete lennek.
Sisakrostelya alol a falakra vetodik szomorusaga,
S lehet, hogy valaszaim kulcsa is, valahol ott van a kezeben:
Hogy rabul ejt az elet, mitol es miert ez a latszat,
S hogy foglya vagyok – foldi – egi – arnyeknak – es fenynek?
Mindenhol csak suket – falak, ott a kijarat, vagy megsem,
Egy atdofott sohaj – visszhangzik – a kastely komoran remeg:
Konyoruljon meg rajtam! – rajzolja meg vegre az arckepem,
Es az On fekete ramajaval keretezze be.
2010
A lanyod monologja...
(Ìîíîëîã äî÷åðè)
http://www.stihi.ru/2001/04/25-151
Szervusz Mama! En vagyok az – a te
Lanyod…
(Ej van, latod…)
Mama, nekem – az egben kellene
Egy masik – fedel!
Latod, a lanyod lassan elveszti az eszet…
(Minden sotet…)
Amit tudtam, neki adtam, erte tettem…
(Kod van bennem…)
Igen, kedves voltam vele,
En szerettem ot,
Vajon van ennel tobb, Mama?
(Minden homalyos ma…)
Turelmesen kerleltem, bekevel vartam,
Esztelenul voltam erte faradt!
O csak jatszani akart, nem volt szerelmes,
A szerelmet en viszont komolyan vettem…
(Fagyos a lelkem…)
Mama! Jo lenne hozzad simulva,
Melledre bujva, ujra odanyomni a fejem…
(Es sirni, keservesen…)
Oly regen nem hallottam mar,
Becezo hangodat!
Vegy a karjaidba ismet, Mama,
Adj, csak egy jelet!
(Itt, hol a kereszt…)
O, hat csakugyan nem lehet
Melletted tobbe helyem?
Pedig nekem… veled kellene maradnom…
Azon a vonalon allok ahova…
Semmi sem ter vissza soha…
(Az anya fenykepe
Ott van a kereszt kozepen…
Teliholdas… de esos az ej…)
2000
Haboru...
(Íà íåáå ãîëóáîì âîéíà)
http://www.stihi.ru/2011/07/18/7318
Az eg melyen a lelkedert dul a – haboru,
De mindhiaba, te csak a Napot latod e helyett.
Szamodra megmutatkozik a betegseg maga,
Az, ami nekem a kulonosseg es a veszedelem.
Ahol ket ut metszi egymast, a valasztas tied,
Ne vitatkozz velem – hallgasd inkabb, ahogy
Perel erted az egben, s hiszi ove – a feny es sotet.
Gyozni magadban, a fenyt engedd, a tet a Lelked!
2011
Euharisztia...
(Åâõàðèñòèÿ)
http://www.stihi.ru/2009/09/16/6053
„Semmilyen arulas mar nem faj,
S nem okoz oromet konnyu gyozelem sem…”
(Sz. Jeszenyin)
Ahogy megerinti az osz a kezem,
Rejtelyes, multbeli euharisztia nekem…
A tavolbol ugy szeretni teged,
Mint a lagyan keringozo falevelek.
Pokhalok szetszakitott szalai,
Eso becezgeti a kifakult cserepeket…
En regen meg meg tudtalak kerni,
Ne elj egyutt, s ne is lelegezz velem…
Hisz ram egy hallgatag mozi-terem var,
Var egy palyaudvar lathatatlan peronja…
Es mindent, amit mondani tudtam, - mar
Reges-regen, szazszor is elmondtam…
2009
*Euharisztia – Szo szerinti jelentese: halaadas, de magat a miset,
azon belul az oltariszentseget jelenti, Jezus szeretet ajandekanak
az atadasat az ostyaban.
Pontok...
(Òî÷êè)
http://www.stihi.ru/2003/09/09-386
egy vegig sem mondott
mondat kozepen
felallnak a pontok,
behunyt szemmel
legies csokot kuldok
az ajtobol On fele,
hogy mosolyogva
menjen el,
hallgatagon,
s ne vadoljon azzal,
hogy gesztusokkal
megallitom a kuszobon,
nem megengedve
Onnek, akar azt is,
hogy sajat aggodasa miatt,
hogy elveszit, megallitson
engem
2003
A kis hidon...
(Íà ìîñòèêå)
http://www.stihi.ru/2008/06/26/1369
A naptar vegevel, mint letepett lapok –
Messzire szalad a szazad…
Alltam a hajlott hatu kis hidon,
Ahol alul az elet sebes patakja vagtat.
Nem nekem itelt, ugy tunik a vegzet,
Valoszinuleg meg sem kaphatlak teged,
Hany embert lattam igy, aki elment
- sorsom hiaba az, hogy kozbe lepjek erte –
Mellettem! Bar elrontott multja helyeben
Uj es jobb elete fakadhatna talan…
Mint a hid colopje – ami volt, elvasott regen,
S nincs valasza, mi var ra odaat igazan?
A naptar vegevel, mint letepett lapok –
Messze inal el, ez a szazad…
Allj meg utazo!
Maradj meg nekem, nincs masod, lassad,
Ott van
Isten a pilinkazo, porka
Hoban…
2008
Becezgess!
(Ïðèëàñêàé ìåíÿ, Íåáî)
http://www.stihi.ru/2009/06/26/6849
becezgess engem, Eg –
ringass tenyeredben,
oleljetek ti, felhok,
mutassatok, hol van a hely,
ahol
a hatalmas sargolyo
foldon –
szeretnek
egy szamomra idegen hazban…
engedd, hogy
orokre
a Te hazadban…
maradva,
majd, mint halott homlokat,
ugy csokoljon engem az
Eg –
az eletbe bezarva,
nekem mar a valo vilagba,
sehova sincsen
visszateres
2003
Gyorsulas...
(Ñêîðîñòü)
http://www.stihi.ru/2009/04/25/4939
Slusszkulcs. A fordulatszam: 60. 90.
Talalkozasok – ures tanacsok – valaszok.
Nem figyelek a kerdesekre – keresztkerdesekre!
100. 115. Ablakot le… Cigarettak –
Eleg mar! – 120. – Megtelt a memoriam!
A zene tul hangos! Szetmegy a fejem!
Az Egen! – 130. – Kialszanak a langok!
Felrobban a sziv! Keszitsd a vankost!
Ki vagyok voltakeppen? – 140. – lenyegtelen sorok!
150. Nem kivant a gyongedsegem!
160. csak az utolso, kitett pontok!
A pillantasuk halalos! Elkerulhetetlen a bukas!
Konyvek – 170. – Egyszeruen csak papirok!
200. Forgoszel! Isten veletek!!! Figyelmetlen
Gyalogos csiki-csuki malomjatekot jatszik velem…
Felreee! 220. – Hat Jo napot - Orokkevalosag!
2009
Festo...
(Õóäîæíèê)
http://www.stihi.ru/2009/01/29/2450
Ne sajnald festo a ragyogo szepsegu
Lanyt, a lelkevel sminkeli ki magat! –
A karnevali maszkok galeriajaban
Rajzolj meg engem, de
Kerlek, hogy
Arcfestek
Nelkul.
Kialtsd az Egbe! Remenysugarak!
Tart karokkal varjatok az Orokkevalosagban!
Az ember szepsege nem ruhadarabokbol all –
Rajzolj meg engem, de
Kerlek, hogy
Oltozet
Nelkul.
Utazd be a hatalmas Oceant! –
Szerelemre vagyva! – En igy akarnek veled
Elni!!!... Es te is egyszer, majd, valamikor…
Rajzolj meg engem, de
Kerlek, hogy
Test
Nelkul…
2009
A kolto
(Ïîýò)
http://www.stihi.ru/2001/04/17-316
Az Idon es a hiusagok hiusagan kivuli,
Letezesen kivuli lelke, idegen Vilag folott lebeg.
Mindenben az eter teljessegehez hasonlatos,
Testeben ot – eppen ezert ne! – sohase keresd!
Neki az elet nem az, ami az ovekent adatott –
Mindenki mas szamara, ezen a planetan joveveny,
Sokaknak igy, sokszor meg sem magyarazhato,
Hogy, ami benne van, semmikeppen sem foldi feny.
Ezeregy nev letezik bar, az ove csak – egy – Kolto,
Aki, ha erkezik, ha tavozik, egykent eszrevetlenul teszi,
Csak itt van – csupan vendeg. De Ove az Itt – sot nem
Pusztan az, a lelke hallhatatlan. A vegtelenben – letezik.
2000
A nyom
(Ñëåä)
http://www.stihi.ru/2008/05/26/997
Se magus, se profeta ne jovendoljon meg,
Ne csillogjak ott, se hirekben, se hirdetesekben,
Hiszen csak veletlenul erkeztem erre a foldre,
S csak rovid tartozkodasra – csak vendegsegbe.
Ne irjanak a koltok verssorokat hozzam,
A rendezok ne montirozzanak filmeket ugy,
Mint masokrol – felszines szempontok alapjan,
Csillag-pontocskakbol ram, ne kovetkeztessenek,
A vilag sokfelesege, igy is olyan erdekes!
Nem az en jelenetemre kell a fenyt rairanyitani,
Nem nekem kell zenet szereznem a dalokra,
Es nem az en ecsetem festi meg majd – a portret,
Mert, amikor elerkezik annak a napja szamomra,
Hogy nyoma se legyen mar semminek, ami regi,
Visszaterek akkor az Egbe, jelen idomet betoltve,
Es csak a fiamat es a verseimet hagyom itt, hatra.
2008
Egy vilagot ajandekoztam a fiamnak
(ß Ìèðó ïîäàðèëà ñûíà)
http://www.stihi.ru/2001/04/23-367
Egy vilagot ajandekoztam a fiamnak,
De tudom-e azt, hogy kie lesz O?
Az Egbol vajon kapott-e olyan erot,
Amilyennel engem megajandekozott
A magassagos, mindenhato Isten?
Azt szeretnem, hogy tudja majd egyszer
O is felhasznalni mindezt, a sajat javara.
Homalyos volt mindarrol az almom…
Hogy elek-e egyaltalan addig a napig,
Amikor megpillanthatom ot ott,
Karonfogva a baratnojevel, az oltar elott?
Vajon emlekszik-e majd az edesanyjara
Azon a napon, amikor a betegsegtol
Hangot sem tudva kiejteni, meghalok?
Megerti-e a lelkemet, vagy magaban
Egy gunyos mosollyal megrova engem,
Nem lesz elnezo a hibaimmal szemben?
Lehet, hogy alig felnove, egy tavoli videkre
Utazva, csendben megbocsat, orokre…
Nem tudok semmit a jovomrol, hogy
Vajon kepes leszek-e megtartani az almom,
Es a szivemben titkon, szentul hinni, hogy
Sohase lesz kepes elfelejteni engem, az
Ohozza nem elegge gyenged, edesanyjat.
2000
Ne sablonosan rajzoljon meg engem
(Íå ðèñóé ìåíÿ ïî òðàôåðàòîì)
http://www.stihi.ru/2009/02/15/2509
Ne csak sablonosan rajzoljon meg engem –
Ne vegyen at mindent a portreimbol,
Ne irigyelje a koltotol, mit vegzete rendelt –
Az elvesztett ut helyett edes gyozelmet –
A hamu, a tuzvesz felett, amit atelt
Kuszoben a bunnek, mar mindig fajva –
Talpig fekete gyaszban a nema jardan,
Nyomos inditek, hogy kalvariamat jarjam…
2009
Fekete negyzet
(׸ðíûé êâàäðàò)
http://www.stihi.ru/2002/09/04-358
Minden megdermedt a kapu elotti valtozasban…
Minden oldalrol, annak az elojelei, hogy minden odaveszett,
Es az onmagaba zarkozott terben a komor falak,
Mar csak a depresszio es a hiszteria az, ami a lelekben lebeg.
Annak az eloerzete, hogy minden odaeg a tuzben,
Az oszbe belepve a remeny, a hit, es a szeretet utan,
Ahogy elterpeszkedik a kod a szivben es a felelem,
Es uvolt az uresseg attol a szotol, hogy: „azutan”.
Szemem elott – csak egy fekete negyzet lebeg,
Fenyfolt nelkul, szinek nelkul, feny es arnyhatasok nelkul,
Es ugy tunik, hogy senki bunos ebben nem lehet,
Es megis csak, mindenki bunos… mindenki, kivetel nelkul.
2002
Hold a Duna felett
(Êðàñíàÿ Ëóíà íàä Äóíàåì)
http://www.stihi.ru/2011/09/18/9369
„Te is lattad azt a nap-voros holdat ott, a Duna felett”
Te is lattad azt a nap-voros holdat ott, a Duna felett?
Milyen jo kezdese lehetne ez, egy versnek is akar…
S te a tarsszerzom lehetnel ezzel…
Hu gitarhordozom…
Aki Tarkovszkij „Nosztalgiajaba”
Menekitettel a larma elol,
Te szellolovag,
Aki megis, csak Crescendo szeru valaszokat adtal –
Jo lenne hinni, hogy a hazfalra
Kitett verseink megmaradnak majd
Ott, ahol egyikunk se lakott sohasem,
Ott, ahol a nevunket belevestek egy olyan forma kobe,
Ami engem egy sirkore emlekeztetett,
Ott ahol a palinkaspoharakat egyforman toltottek tele,
Aminek vodkahoz hasonlo illatat nekem adtad,
De en nem tudtam megfejteni, hogy
Ezzel oromet okozol nekem,
Vagy inkabb banatot,
Te, aki ugy megmosolyogtattal neha, ahogy senkise meg…
Semmi mas nincs, ami kozos, a titokzatos nyelven…
Azon a sokhangu suttogason kivul!
Sok, nagyon sok ido eltelt azota
Es en valoszinuleg nem latlak tobbet,
De latod, megis e verssorok resze lehettel,
- Mar ha egyaltalan versnek nevezheto ez a par sor –
Hiszen te is lattad azt a nap-voros holdat ott, a Duna felett.
2011. Szeptember, 17-18. Magyarorszag – Budapest
A ciganyasszony
(Ãàäàëêà)
http://www.stihi.ru/2001/05/16-177
Kifeszitette neki a tenyeret:
„Olvasd hangosan, amit latsz!”
„Nem latom – eleg egyenletesen,
De varj csak, vess egy pillantast
Uram, most az en tenyeremre:
Pontokat es kereszteket latsz ott,
Es igen sulyos reszleteket is boven,
Nagyon durva vonasokkal egyutt,
Egeszen rovid vonalakat, ahogy
Belevagta minden egyes nyomat
A bor keregebe a maganyos elet –
Ez latod, a tulontul rovid ido jele,
A halal jeleivel es az elvalaseval,
A keserusegevel es szegenysegevel…
Add hat ide, akkor most te, a kezedet,
Es nezz ide bele, vess egy pillantast
A sajat, tulajdon tenyeredre –
A nyugalom es a jolet lathato benne,
Nyilvanvalo uram, hogy neked
Velunk nincs semmi, de semmi dolgod…”
2000
A verklis
(Øàðìàíùèê)
http://www.stihi.ru/2002/10/22-463
Ezek az utolso napjai az elmulo nyarnak,
Amik hasonloan a kedves, osz verklishez…
A sziv nem lathato vagyait levelbe zarva,
Azt a postaladak kupacai kozott helyezik el.
Nem varva hirt a francia bor uvege alatt –
Oly regi vagasu, mint egy erzeketlen szelete
Az ablak keretei kozotti – elokepnek – halad
A szomoru esernyo, az utca hosszaban lebegve…
Zagyvan motyog… ez az esocske – csalo igen!
Az – csakugy, mind ugyanugy, ha idejeben, no jo…
Tudja az osz, hallgatag verklis is, hogy minden,
De minden, amiben altalaban hisz, olyan mulando.
2010
Az esok varosa
(Ãîðîä Äîæäåé)
http://www.stihi.ru/2010/08/28/4070
Ez az esok varosa, ahol a hidak meg nem szamolhatok,
Es inkabb banatot kelt minden ezen a napfenyes napon –
Minden, ami felrajzolja elem a te virtualis kepedet,
S en latom, ahogy ott vagy a vizen, ahogy lepegetsz.
Megprobalok elszaladni a felreeso utcakon at –
De te felbukkansz mellettem, lathatatlan arnyek,
Hogy talalkozhass velem, ezen a feher ejszakan,
S a kovetkezo napon sziluetted el, megse tunjek.
Ez, az a varos, ahol… reges-regen sem eltel soha,
S a fantomod bar igazgatja a balt, megsem koszorus carja,
Ahol ket konnycsepp olyan hasonlo, ez az Esok Varosa,
Ahol egyszerre es orokre alszik ki, ket hasonlo lampa.
Egy multbeli vonatra adjal nekem most jegyet,
Kisertet, a nyari kertben, ne tedd tonkre a lombokat! –
Ez az a Varos, amiben tobbe mar nincs helyed,
Ez az Esok Varosa – ami orokre csak a tied, marad…
2010